A pálinka készítésnek négy jól elkülöníthető szakasza van:

A gyümölcs kiválasztása – Csak megfelelő aromatartalmú gyümölcsből lehet minőségi pálinkát készíteni. Hogy milyen a megfelelő aromatartalom arra csak rá kell érezni – és kóstolással erősíteni ezt a hitet, leginkább az érett, vagy enyhén túlérett gyümölcs tartalmazza a legtöbb aromát és cukrot, amelyek a pálinka egyediségét és nagyszerűségét biztosítja.

A gyümölcs előkészítése – leginkább a földről felszedett gyümölcsöt jól meg kell mosni, hogy ne legyen szennyezve földtől, gyeptől, falevelektől, ágaktól. Ezekkel a szennyeződésekkel olyan nemkívánatos baktériumokat is bejuttatunk a cefrébe, amelyek megölik az erjedésért felelős szerves élesztőket is. Ennek elkerülése végett ajánlott adalékanyagként hozzáadni a cefréhez egy kevés citromsavat, vagy borkősavat mivel ezek a vegyszerek sokkal inkább a káros nem az erjesztésért felelős baktériumok elszaporodását akadályozza meg.  A rothadt vagy penészes részeket eltávolítjuk, a csonthéjasokat (szilva, kajszi, őszibarack) ki kell magozni, hogy a magban lévő ciántartalom ne kerüljön a cefrébe. Amit kell (alma, körte, birs) azt le kell darálni, mivel így nem védi őket a gyümölcs héja az élesztő gombák nagyobb felületen és egyenletesebben érintkeznek a gyümölcsel, csökken az oxigénnel való érinkezési felület, ezért jobban tud végbemenni az erjedés.
A jó kajszibarck cefre erjesztés előtt úgy néz ki mint a sárgabarack dzsem.
Némely apró bogyós gyümölcsnek (meggy, cseresznye, szőlő) ajánlott eltávolítani a szárát, mivel a szárakban olyan anyagok vannak, amelyek rontják a desztilát ízét.

Az erjesztés szakasza – fontos, hogy az erjesztés tiszta edényekben – hordókban bonyolítsuk le. Ne használjunk cínezett, acél, vagy olyan plaszt hordókat amelyeket előzőleg különböző kemikáliák tárolására használtak – a cefre átveheti az ízét amit már főzéssel nem lehet korrigálni.
Az edényeket max. 4/5 térfogatáig szabad tölteni, lehetőleg 1-3nap alatt.
Soha ne zárjuk le hermetikusan az erjesztő hordókat. Az erjedés során széndioxid keletkezik aminek el kell távozni a hordóból.
Az erjesztő hordókat tiszta levegős helyiségben kell elhelyezni ahol állandó hőmérséklet van – az ideális 14 – 18 ºC. A magasabb hőmérséklet káros, ecetesedéshez vezethet a tűző nap pedig egyenesen megöli a pálinkát. Ellenben 6 ºC – nál alacsonyabb hőmérsékleten pedig megáll az erjedés.
Ha a helyiségben beton talaj van, ajánlott a hordókat fa alátétekre elhelyezni, hogy a beton ne hűtse el a hordó alján elhelyezkedő cefrét.
Az erjedés hígabb cefrében jobban végbe tud menni, mint a sűrűbben. Ezért a sűrű cefrét erjesztés előtt vízzel lehet hígítani.
A cefrének nem szabad túl savanyúnak lenni. Túlzott savanyúságot a nagymennyiségű éretlen gyümölcs okozhatja. Ezt a hibát kalcium-karbonát (mészkő) hozzáadásával lehet korrigálni. A gyümölcs cefrék optimális savanyúsága pH 4,2 – 4,6.
Az elkőkészített cefrét ajánlatos minél nagyobb hordókban erjeszteni, nem keverni, mert akkor oxidálódik és nagyobb mennyiségben párolog el a már átalakult alkohol.
Ha minden körülmény megfelelő 3 – 5 nap alatt végbe megy az erjedés fő fázisa a hangos erjedés – a cefre felmelegszik a széndioxid termelődése erős. Ezek után jön az utóerjesztés amit a csendesebb forrás jellemzi, időtartama 5-6 hét is lehet.
A hangos erjedés után pár nappal már főzhető a cefre, de kiforrt állapotban légmentesen lezárva pár hónapot is lehet tárolni – az alkohol már tartósítja.
A modern pálinkafőző berendezéseken a főzés minősége már sokrétűen biztosítva van, ezért a leendő pálinka minőségét kilencven százalékban a cefre lepárlás előtti állapota határozza meg.

A lepárlás szakaszának annyi a lényege, hogy a cefréből kinyerjék szeszt az aromákkal együtt. Fontos az előpárlat és az utópárlat elválasztása a kész terméktől ez a főzőmester feladata. A modern berendezéseknél ez jól behatárolható lepárlási szakaszokra osztódik. A gázfűtés előnye, hogy egyenletesen tudjuk növelni a cefre hőfokát, minimális a lehetősége az odaégetésnek, lekozmálásnak stb.